Zemplén - Az ország legszebb régiójából, az ország legszebb régiójáról!

Magyar kultúra napja a Zemplénben

Széphalomban díszünnepséggel, Tokajban Henrik Ibsen klasszikusaival emlékeznek meg hétvégén a Magyar Kultúra Napjára.

Díszünnepség a Magyar Kultúra Napja tiszteletére

Időpont: 2012. január 22. 16.30 óra

Helyszín: Széphalom, A Magyar Nyelv Múzeuma

A Díszünnepségre 15.30 és 16.00 órakor autóbusz járat indul a Színház köz parkolójából a Magyar Nyelv Múzeumához.

Program:
HIMNUSZ - Előadja: Szőnyi Máté a Himnusz-mondó verseny győztese

ÜNNEPI BESZÉDET MOND: Dr. Demeter Ervin, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Kormány megbízott

KÖZMŰVELŐDÉSI DÍJ átadása: Szamosvölgyi Péter, Sátoraljaújhely Város Polgármestere

ELISMERŐ OKLEVÉL átadása: Brősztl Gyula, a Városvédő és Szépítő Egyesület elnöke

"ÉKES ANYANYELVÜNK" - vidám irodalmi műsor Közreműködnek a Kazinczy Ferenc Altalános Iskola Alapfokú Művészetoktatási Intézményének tanulói, a Kossuth Lajos Gimnázium diákjai és a Zemplén Stúdió Színház. Rendezte: Schweitzer Tamás

SZÓZAT

Dombóvári János és Szabó Sándor hegedűestje

Időpont: 2012. január 22. 16.00 óra

Helyszín: Sátoraljaújhely, Lavotta-ház (Kazinczy Ferenc u. 20.)

Magyar Kultúra Napja Tokajban

Időpont: 2012. január 22., vasárnap 17 óra

Helyszín: Paulay Ede Színház (Tokaj, Serház utca 55.)

Kölcsey Ferenc Himnusz című költeményét Kulcsár-Székely Attila, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művésze adja elő.
 
Tokaj város Önkormányzata nevében a rendezvény vendégeit  Májer János polgármester köszönti.
 
Ünnepi beszédet mond Demeter Ervin országgyűlési képviselő,  Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kormánymegbízott.
 
Mezey Katalin költő, író a Tokaji Írótábor kuratóriuma elnökének előadása.
 
Paulay Ede dombormű avatása. A Nemzeti Színház egykori drámai szakigazgatójának, a Tokajban született jeles drámaírónak emléket állító alkotás Veress Gyula Alpár szobrászművész műve.

A Magyar Kultúra Napján (2012. január 22-én) rendhagyó színházi előadást tartanak Tokajban, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művészei lépnek fel a tokaji teátrumba. Ibsen klasszikusát Németh László fordításában mutatják be az erdélyi művészek, akik egy három állomásos turné (Eger-Tokaj-Budapest) keretében mutatják be a Nóra című darabot a Paulay Ede Színházban. 

A darab rendezője, Csurulya Csongor így ír a műről:

 „Nóra az a tipikus női alak, aki megpróbálja a legmegfelelőbb családi modell látszatát fenntartani. 
Nő, aki bár mindent megtesz családjáért, nem kérkedik vele, nem vár érte köszönetet vagy dicséretet, nem abban leli meg boldogságát, ha ő lehet a középpontban. 
Ennek ellenére azt, hogy mi játszódik le Nórában, csak ő tudhatja igazán, a lelki vívódásai nem ábrázolhatóak. S bár már volt példa arra, hogy alternatívát nyújtottak, hogyan kellene Nórának folytatnia életét, mi lenne a legmegfelelőbb számára, miután ráeszmél, hogy mégsem a családi lét a legideálisabb, mégis szélsőséges lépésre szánja el magát. Ibsen drámájában az jelenti a tetőpontot, mikor a főhősnő eljut arra a pontra, hogy már semmi nem képes visszatartani őt, elhagyja családját, és olyan útkeresésbe kezd, amelyben Én-je ki tud teljesedni. A mai emancipált társadalomban egy ilyen lépés megtétele nem bír akkora jelentőséggel, mint amekkora súlya van Nóra számára, de ma is sokszor szembesülünk azzal az érzéssel, hogy életünk nem a megfelelő irányba halad, ezért megpróbálunk változtatni rajta, az áhított cél elérésének érdekében. Ebben a pontban látom annak lehetőségét, hogy a néző, mint szemlélő azonosulhasson Nórával, az ő sorsával, és ennek eredményeként merjen cselekedni, akármilyen nagy erőfeszítésbe is kerül. Az, hogy végül ki mit érhet el egy sorsfordító tettel, csak rajta múlik, a legfontosabb, hogy cselekedjen. Igazság? - ...ha van. Két igazság elfér-e egymás mellett? Létezik-e felsőbb rendű igazság? Ha igen, az jogi-e vagy erkölcsi? Ki dönti el ezeket, vagy pontosabban ki ítéli meg? Mitől bűnös az aki áldozat? Ha ezekre a kérdésekre tudnánk a választ, akkor ez az előadás nem születik meg.
Egy történet az elnyomásról, arról, hogy mit jelent szolgálni, áldozatot hozni a megbélyegzés ellenére, az erkölcs és törvény mezsgyéjén, ahol a tudat megvilágosodhat egy „BABAHÁZ-ban” (a Nóra másik címe). Ibsen világa szimbolikusságán túl olyan alapellentéteket képes megfogalmazni, melyek átrajzolnak viszony- és kapcsolatrendszereket. A nő szerepe pillanatok alatt megváltozik az Ibsen-i szövegben, és teljesen ellentétes előjelet kap. A történet sorra fedi fel azokat a lepleket a szereplőiről, amik megakadályozzák az emberek „igazi” kapcsolatait. Igazi alatt az egymásnak nem hazudó, szándékaiban tisztességes viszonyokat értem, ahol minden az, aminek látszik, és nem lapul meg mögötte hátsó szándék.  A történet tragédiaszerűen bomlik ki, maga előtt görgetve bonyodalmának következményeit, így csak az utolsó pillanatban bizonyosodik be az, amit már elejétől sejtettünk, de nem mertük elhinni, hogy bekövetkezik. Az előadás egy pillanat köré épül, nevezetesen az igazság pillanata köré, ami mindig egy kicsit elodázódik, így teremtvén meg fokozatosan a már-már elviselhetetlenné váló feszültséget.”