Zemplén - Az ország legszebb régiójából, az ország legszebb régiójáról!

Pénz nélkül élni? Lehet! - Csattanós válasz a gazdasági bizonytalanságra

A gyros evése közben immár az államcsődre asszociálunk, miközben az USA is fizetésképtelensége miatt síránkozik, mások meg kicsattannak a boldogságtól, hogy pénz nélkül élhetnek. Heidemarie Schwermer világmozgalmat indított el, példáját pedig egyre többen követik.

Már maga a tény abszurdnak tűnik, hogy az oldalunk munkatársának beszámoló Ádám Görögországban dolgozik, ám van akit oda vezényelnek az érzelmei és a sors. Az egyetemista srác görög barátnője miatt költözött Zakhyntosra, ahol elmondása szerint ugyanúgy zajlik az élet, mint korábban. Athénban már jobban felszínre törnek a kedvezőtlen fejlemények, a tüntetések, a boltbezárások és forgalomkorlátozások kitűnő jelzőfokai annak, hogy valami nincs rendben a demokrácia bölcsőjében. Viszont van egy érdekes jelenség, amelyet érdekes módon egyre inkább hoznak vissza a görögök az ókorból. Ez a barter, másnéven cserekereskedelem. Immáron szinte már-már általánossá váló dolog mind a fővárosban és az országban, hogy például egy szülő gyerekének angol órát tartanak, miközben az anya cserébe levágja a tanár illetve családja haját. A fiatalok bazárokat teremtenek, ahova elviszik ruhájukat és egymással cserélgetik és még számos ilyen esetről lehet beszámolni, amikor az emberek pénzforgalom nélkül adnak-vesznek egymástól.

Ennél a módszernél talán nincs is hatásosabb válasz a 2008-ban bekövetkezett világgazdasági válságra, amelyre az azt korábban megjósoló Nouriel Roubininál is jobban készült fel a dortmundi tanárnő, Heidemarie Schwermer. Karrierje idusán az idei labdarúgó Bundesliga-győztes csapat városába költöző asszonyt nem hagyta nyugodni az akkor leépülő ipari körzetben elszaporodó hajléktalanok sorsa. Eljátszadozott a gondolattal, hogy ezek az emberek biztosan tudnak pénz nélkül élni, kiemelkedésükhöz sem feltétlenül arra van szükség. Schwermer asszony nem tett mást, mint egy olyan adok-kapok boltot nyitott ahova bárki magával vihette tárgyát, képességét, tudását, amelyet pl. vízvezeték-szerelésre, ablakmosásra, takarításra stb. cserélhetett. A dortmundi bolt hamar népszerűvé vált a szegények és kisnyugdíjasok körében, akik egyre nagyobb számban fordultak meg nála.

A siker újabb gondolatokra ébresztette a tanárnőt, aki 1996-ban döntött úgy, hogy felhagy a pénzzel, a boltra összpontosítja minden erejét. Ennek azért volt egy hosszabb folyamata. Először azt döntötte el, hogy addig nem fog venni semmit, amíg azért valamit oda nem ad másnak. Amikor eljött a döntés ideje, eladta lakását és - mondhatni - modern nomádnak csapott fel. Szolgáltatásokat és tárgyakat adott el azoknak, akik ezt kérték. Elment mosogatni, takarítani, cserébe ellátást kapott. Az egy évig tartó "próbaidőt" pedig annyira sikeresnek találta, hogy nem hagyott fel vele. Állítása szerint sosem volt még ennyire boldog és egészséges, élvezi, amit csinál és nem akar felhagyni vele.

Immáron számos TV-s szereplés, könyv és egy nemzetközi mozgalom bontakozott ki tevékenységéből.

Van ennél csattanósabb válasz a világgazdasági bizonytalanságra?

A cikkhez forrásokat a livingwithoutmoney.org oldal adott